0. Prológus - A hívás

Kedves leendő olvasóim! 
Meghoztam a prológust, remélem elnyeri a tetszéseket. Ha tetszett akkor hagyjatok nyomot magatok után. Kellemes olvasást!
Chamomile

Miután túléltem a nyár eleji utolsó egyetemi vizsgámat, fáradtan dőltem le a nappali kényelmes kanapéján, egy doboz vanília fagyival a kezemben. A szüleim még szokás szerint dolgoztak, így hát teljesen egyedül voltam otthon és a gondolataimba mélyedve pihentem. A nyaramat és a következő egyetemi évemet tervezgettem. Annyira szerettem volna eljutni egzotikus tájakra, őrült nyári fesztiválokra és a kedvenc együttesem koncertjére. Az elérhetetlenen vágyaimon kívül azonban semmi kézzelfogható ötletem nem volt. A barátnőm már javában az amerikai rokonainál üdült, így hát reménytelenül festett az egész vakációm. 

A gondolatmenetemből a bátyám váratlan hívása zökkentett ki. Mivel már nagyon rég nem beszéltem vele, izgatott érdeklődéssel vettem fel a telefont.

-Szia Hugi! - szólt bele Josh, majd hangos dobolást és kiabálást hallottam a háttérből.

-Josh, mi van veled? Ezer éve nem láttalak már....- sóhajtottam szomorúan.

-Semmi lényeges, most a turné európai szakaszára próbálunk, és én éppen erről akartam beszélni veled... - hadarta a bátyám, majd hangja hirtelen elhalkult.

-Itt vagy még? Miről akarsz beszélni? - faggatóztam, aztán rövid némaság után, Josh újra megszólalt.

-Azt szeretném ha te is csatlakoznál hozzánk a turnén. - mondta végül, én pedig alig hittem a fülemnek.

-Szerintem én valamit nagyon félreértettem. Azt akarod hogy menjek veled, és utazzam végig én is Európát az On The Road Again turné keretében? - kérdeztem hitetlenkedve.

-Igen Lucy, de csak akkor ha szeretnéd. Ha van jobb dolgod is akkor mindegy...

Hihetetlennek találtam Josh ajánlatát, hiszen mégis csak egy igazi, elképesztő banda turnéjáról volt szó. Visszautasíthatatlan és az életben csak egyszer adódó lehetőség volt ez számomra.

-Mi az hogy szeretném-e? Hát persze hogy igen. De várj, ezt anyuéknak már mondtad? - érdeklődtem félénken.

-Ami azt illeti igen, már egy hónapja. Azt mondták várjuk ki a vizsgáid, aztán az lesz amit szeretnél. - újságolta boldogan Josh.

-Akkor csak én tudtam erről? - kérdeztem meglepve.

-Mindenképp én akartam elmondani az utolsó vizsgád után. - válaszolt a bátyám, de utolsó szavait teljesen elnyomta a háttérből tisztán hallható ricsaj.  

-Mindegy is, a lényeg hogy végre láthatlak, ráadásul nem akárhogy. Annyira boldog vagyok, el sem hiszem hogy tényleg láthatlak, és ott lehetek veled. - mondtam, miközben le se tudtam törölni a széles vigyort az arcomról.

-Június 5., Cardiff, a többit majd megbeszéljük, most mennem kell.- hadarta, majd a háttéri zajok egyre erősödtek.

-Köszönök mindent, alig várom hogy végre lássalak. Vigyázz magadra! - búcsúztam, majd letettem.

A gyomrom görcsbe rándult a tudattól hogy kevesebb min egy hét múlva végre láthatom a bátyámat. Felugrottam a kanapéról és izgatottságomban fel-alá járkáltam a nappaliban, miközben próbáltam feldolgozni hogy ez a nyár egyáltalán nem olyan lesz mint  többi...