1. Fejezet - Indulás

Üdv mindenkinek!
Először is nagyon, de nagyon szépen köszönöm a 9 feliratkozót, őszintén nem is számítottam ennyire.  Mivel ilyen sokan összegyűltetek itt van az első fejezet, remélem mindenkinek tetszeni fog. Várom a visszajelzéseket és kellemes olvasást kívánok!
Chamomile :)
  

Az indulás előtti izgalmak maró íze szinte égette a kiszáradt torkomat. Egész éjjel álmatlanul forgolódtam az ágyban, de ennek ellenére egyáltalán nem voltam fáradt. Még alig volt hajnali 5 óra, de én már indulásra készen toporzékoltam a hallban. A testem remegett az izgatottságtól, a pulzusom az egekbe szökött. Egy ezeréves számot dúdolgattam, miközben az ujjaimat tördeltem izgalmamban. Utoljára végig néztem a rendezetlen bőröndjeimen amik színültig voltak tömve ruhákkal és egyéb nélkülözhetetlen dolgokkal. Szörnyen aggódtam hogy valamit itthon hagyok. Miután azonban mindent rendben találtam, a repülőjegyemet is ellenőriztem. Az egész annyira hihetetlennek tűnt, hogy mikor a kezembe vettem a jegyet, ismeretlen félelem lett úrrá rajtam.
Saját ruházatomat tekintve leginkább  kényelmességre törekedtem, hiszen hosszú repülő út állt előttem. Ami a többit illeti:laza smink, és szabadjára engedett hosszú, barna haj.

-Indulhatnánk már? - kérdeztem az apámtól, aki a fiókban kutakodott bal lábán lévő csíkos zoknijának párja után.

Válasz helyett a tompa dobbanás hallatszott, majd egy halk üvöltés.

-Minden rendben apa? - kukkantottam be a nappaliba, s a szám elé kaptam a kezem, mielőtt elnevettem volna magam a látványtól.

-Persze, csak kicsit szűkös ez a fiók. - morogta az apám majd mérgelődve a fürdőszoba felé vette az irányt.

Váratlanul anya is megjelent, majd könnyes szemmel vizslatott végig. Biztos voltam benne hogy túl érzelgősködi majd az egész búcsúzkodást.

-Mindent elettél kincsem? - kérdezte, majd meg sem várva válaszomat, a nyakamba borult. A sós könnycseppjei a vállamra hullottak és átitatták a vékony toppomat.

-Anya, semmi okod az aggodalomra, nem örökre megyek el és meghalni sem fogok. Nyugi.- próbáltam vigasztalni a zokogva habogó anyámat, de teljesen felesleges volt, hiszen ő mindig is kedvelte az érzelmektől fűtött jelenteket. Tudtam hogy szüksége van rá hogy könnyek között, szoros öleléssel búcsúztasson el. Azon sem lepődtem volna meg ha valami misztikus, anyáról lányára szálló ereklyét adott volna nekem hogy mindig gondoljak rá. Szerencsére erre nem került sor, de cuppanós, vörös-rúzsos puszikat sehogy sem kerülhettem el.

Drámai siratós jeleneteket tucatjai után végre sikerült elindulnunk a reptér felé, de persze óriási reggeli dugóba keveredtünk. Én csak csendben bámultam ki az ablakon, miközben a konceretekről, az óriási felhajtásról és a One Direcion-ről ábrándoztam. Leírhatatlanul éreztem magam, miközben időnként a fülledt izgalmamat, keserves félelem váltotta fel.
Az anyám eközben folyamatosan ostoba kérdésekkel bombázott, amikre azért szorgosan igyekeztem válaszolgatni.

-Ne hívjuk fel a bátyádat csak hogy még egyszer átbeszéljük vele a dolgokat? Nem akarom hogy baj legyen. - szólalt meg apa a kormány mögül, mire én hevesen megráztam a fejem. A szüleim továbbra is kérdőn néztek rám.

-Istenem, tényleg semmi szükség rá. Nem vagyok már béna kisgyerek aki a saját lábában is megbotlik. - nyöszörögtem, majd végre megpillantottam a reptér főépületét. Megborzongtam.

A szüleim kínos biztonsági kérdései abbamaradtak, én pedig aggódva pattantam ki az autóból. Nyugtalanul pillantottam a karórámra. Mindössze 20 percem maradt.
Felrántottam a csomagtartót és erős mozdulattal kivetem pár bőröndöt, csak hogy gyorsabban haladhassak.

-Hagyd csak Lucy, majd én. Még pont időben vagyunk, ne aggódj.- állított le apa, majd ő folytatta a pakolást.

Ezután a főépületben végeztük el a szokásos teendőket, majd még 5 perc búcsúzkodás következett. Megígértem hogy nem alkoholizálok, nem füvezek és nem adom oda a szüzességem minden jött-ment idegennek majd az utolsó percben végre felszálltam a gépre.
Lehuppantam az ablak melletti helyemre, és vártam hogy a gép a felhők felé emelkedjen. Gyermeki izgalom fogott el a repülés gondolatától, a szívverésem pedig felgyorsult. A gép lassan emelkedni kezdett, én pedig beraktam a fülembe a fülhallgatómat és beállítottam kedvenc zenéimből álló lejátszási listát...

Szinte az egész utat zenehallgatással töltöttem, majd mikor leszállt a gép, a csomagjaimmal a kezemben indultam meg a kijárat felé. A tömeggel együtt egy óriási terembe sodródtam, ahol rengeteg ember várakozott. Voltak olyanok akik óriási táblákat tartottak a levegőbe, csak hogy könnyebben megtalálják rokonaikat, ismerőseiket. A bátyámat, vagy ismerős arcokat kutattam, de nem találtam senkit. Tekintetem körbe-körbe járt, sebesen forgattam a fejem jobbra-balra. A nagy tömegben képtelenség volt kiszúrni Josh-t, a sok ember pedig szüntelenül lökdösődött és kiabált. Mikor már épp a telefonomért nyúltam volna, egy puha érintést érzetem a jobb vállamon. A bátyám volt az, ott állt egyenesen mögöttem én pedig szó nélkül a nyakába ugrottam. Szavak nélkül üdvözöltük egymást. Mélye beszívtam mentolos illatát, majd óriási puszit nyomtam az arcára.

-Úgy hiányoztál Hugi. - ölelt át szorosan Josh, majd szinte az ölébe kapott, a tömeg kellős közepén. 

-Te is nekem, de most már itt vagyok veled és ez a lényeg. - hadartam, majd viccesen belebokszoltam a vállába.
Rövid csend telepedett közénk, ami talán betudható annak is hogy több hónapnyi kihagyás után, egymás puszta látványával is megelégedtünk. Én Josh arcvonásait fürkésztem és apró változásokat kerestem. Egy sötétebb tincset kócos hajában, vagy egy pattanást az idegesítően hibátlan bőrén. A megjelenése azonban semmit sem változott az utolsó találkozásunk óta.

-Mehetünk a kocsihoz? Kicsit sietnünk kéne. - kérdezte, majd felkapta a csomagjaim és a parkoló felé vezetett. Biccentettem és követtem őt.

Hihetetlenül jól éreztem magam, majd kicsattantam a boldogságtól. A nap melegen sütött, egy felhő sem volt a reptér kék egén. Még mindig alig hittem el hogy végre a bátyámmal lehetek és végig kísérhetem őt az egész turné során.

Egy sötétkék sportkocsiba szállunk be, majd a hotel felé vettünk az irányt. A szívem a torkomban dobogott, miközben folyamatosan Josh nevetséges kérdéseire próbáltam kielégítő válaszokat adni.

-Figyelj, úgy sikerült intéznem hogy itt Cardiff-ban biztosan közös szobánk lesz, viszont ha úgy akarod akkor Bécsben lehet saját szobád is. - magyarázta a bátyám.

Helyeslően bólogattam, majd hosszas beszélgetésbe kezdtünk, hiszen volt mit bepótolnunk. 

Eközben lassan megérkeztünk a hatalmas hotel hátsó bejáratához, ahol szinte már vártak ránk.
Pár öltönyös fickó egy kerekes szállítóra dobta a bőröndjeimet, majd eltűntek velük.

-Gyere, ne kószálj el, mutatom a szobát. - ragadott karon Josh, én pedig kénytelen voltam követni őt.
A szálloda belülről is a gazdagságról és a tökéletességről árulkodott, akárcsak kívülről. Arany és ezüst csillárok lógtak a hófehér plafonról, elegáns bőrfotelok voltak a recepciós pultnál.
Mindenki kedvesen köszönt nekünk, mi pedig céltudatosan a lifthez siettünk. Pár fotóst láttam a főbejáratnál ácsorogni, de az öltönyösök senkit sem engedtek be a kártyával rendelkező szállodavendégeken kívül.
-3. emelet? - kérdezte a liftben álló őszülő férfi, mire Josh csak lazán bólintott.
A fekete és arany borítású lift nyikorgás nélkül emelkedett meg, majd a 3. emelet folyosóján kirakott bennünket.
-Az egész emelet a miénk. Csak olyanok vannak itt akiknek köze van a srácokhoz. Az például Lou és Lottie szobája. - mutatott Josh egy fehér ajtós szobára ahonnan lányos nevetés hallatszott ki, majd egy szőke kislány kukucskált ki az ajtón.
Épphogy csak hogy kikászálódtam a liftből mikor valaki combon dobott egy amerikai-foci labdával, majd öblös férfi üvöltés hangzott fel. A vöröslő combomhoz kaptam, a szemeimmel pedig a labda tulajdonosát kutattam.
-Uh, bocsi. - szólalt meg valaki, majd hirtelen a szőke Niall termett előttem és magyarázkodni kezdett.
-Semmi baj, amúgy Lucy vagyok, Josh húga. - makogtam, miközben próbáltam észrevétlenül végigmérni a fiút.
-Mi szerintem már találkoztunk régebben, de az már tényleg ezer éve lehetett. - mosolygott, majd lehajolt a labdáért. Ahogy megláttam izmos karjait, a combom már nem is fájt annyira.
-Lehet. - vágtam rá, majd lányos zavaromban a fülem mögé húztam egy kósza tincsemet.
Niall váratlanul elfordult tőlem, és a bátyámhoz szólt. Úgy tűnt nem igazán izgatta a jelenlétem.
-Josh beszállsz? Harryvel játszunk egy meccset a hangpróba előtt. - nevetett fel, mire Harry mélyen búgó hangját hallottam meg a távolból.
-Később. Előbb Lucy-t intézem. - mutatott rám a bátyám, majd kacagva arrébb lökött, mire vékony hangon sikítottam egyet.
Eközben Harry is csatlakozott hozzánk, legnagyobb meglepetésemre azonban nem viselt pólót, csak egy lenge bermudát.
-Hé Josh, nem is mondtad hogy ilyen csinos nő lett a húgodból. - támasztotta a falat a göndör, anélkül hogy bárkinek is köszönt volna. Jelen esetben a bárki alatt főként saját magamat értem.
-A húgom tabu neked Hazza, inkább vegyél egy pólót. - nézett Josh szúrós szemmel Harry-re, aki kezet nyújtott nekem és meglehetősen hízelgően bemutatkozott.
-Én Lucy vagyok. - feleltem, majd pár szót váltottam a 3 fiúval azzal kapcsolatban hogy velük tartok majd a turnén.
-Hát én örülök neked. - vonta meg a vállát Niall, majd biztatóan rám mosolygott.
-Én is örülök. Egy ilyen szép lány mindenkire jó hatással van.- tette hozzá Harry egy perverz vigyor kíséretében.
Kínomban azt se tudtam bóknak vegyem-e Harry szavait, így hát válasz helyett próbáltam bájosan mosolyogni. Azt akartam hogy a tesóm barátai rendesen megkedveljenek és ehhez elengedhetetlen volt az első benyomás. A folyosó túl oldalán lévő szobából váratlanul két álmos srác lépett ki.
-Szia, én Liam vagyok. Te pedig Lucy, igaz? Örülök hogy csatlakozol hozzánk. - nyújtotta a kezét a magasabb srác.
-Hát még én. - mosolyogtam kedvesen, miközben az alacsonyabb fiú is megszólalni készült.
-Louis vagyok, örülök hogy végre jobban megismerhetünk. Josh sokat mesélt már az imádni-való kishúgáról. - üdvözölt Louis, majd váratlanul megölelt.
Először kicsit túl közvetlennek találtam ezt a gesztusát, de miután a többi fiú is beszállt az ölelésbe, elkönyveltem hogy ez nálunk természetes.
-Ne haragudjatok srácok, míg szívesen dumálnék  veletek, de muszáj lezuhanyoznom és kipakolnom. Az út fárasztó volt és elég melegem is van. Remélem a hangpróba után még beszélnünk. - mondtam, majd Josh felé fordultam arra várva hogy mutassa meg a szobám.
-Gyere Hugi. - fogta meg a karom, majd egy hatalmas lakosztályba vezetett.
Az egész helyiség pompázatos volt. Két méretes baldachinos franciaágy, két külön fürdőszoba, kanapé, elegáns fotelok  és még rengeteg mesés dolog. Az egész olyan volt mint egy filmbeli hercegi lakosztály, a csomagjaim pedig már a szobában hevertek, sorba állítva.
-Az a te részed, ez meg az enyém. Érezd otthon magad. - mutogatott Josh.
-Ez elképesztő. - hebegtem miközben leültem a bézs színű vízágyra.
-Hát igen, meg lehet szokni. - mosolygott a bátyám, majd egy hideg üdítőért nyúlt. A szemem eközben megakadt a gigantikus méretű tévén és a gyönyörű panorámát kínáló erkélyen. Az egész hely annyira elképesztő volt, a saját pénzemből soha sem juthattam volna el oda.
-Megyek és rendbe rakom a dob felszerelést az utolsó hangpróbára. Ha bármi van, vagy bármi kell, akkor telefonálj, oké? - kérdezte, majd az ajtó felé indult.
-Ne legyél már te is olyan mint anyáék, mi bajom lehetne egy ilyen fullos hotelben?
-Jól van nagylány, akkor vedd úgy hogy nem mondtam semmit. - kacagott Josh, majd lassan behúzta maga mögött az ajtót és elment.
Egyedül maradtam a tekintélyes lakosztályban és határozottan indultam meg a fürdőszoba irányába. Természetesen be volt készítve egy tiszta törölköző, valamint rengeteg féle sampon és tusfürdő egy csinos kis kosárban. A hatalmas fürdőszoba tükörben szinte alig találtam magam.
Nem tétováztam sokat, gyorsan megszabadultam a ruháimtól és a zuhany alá álltam. A hűs víz jól esett a bőrömnek, a tusfürdő habjának kellemes illata pedig teljesen ellazított. A hideg vízcseppek némán koppantak a bőrömön és hangtalanul szaladtak le az oldalamon.  Alaposan megmosakodtam és felfrissítettem magam, majd kiléptem a kabinból. Áttörölgettem a testem a hófehér szállodai törölközővel, aztán lazán ruhaként magamra csavartam, ahogy otthon is szoktam. A kissé nedves hajamat lazán hátracsaptam és teljesen úgy éreztem magam mint egy filmsztár, aki tökéletes testtel és őrjítően dögösen kilép a zuhanykabinból, amitől a képernyő előtt ülő férfiak egyenesen megőrülnek.
Egy szál törölközőben léptem ki a párás fürdőszobából és egy váratlan vendégbe botlottam...